Halvédő blog

Egyesületünk közbenjárásával egy politikai párt felvállalta a halászatról és horgászatról szóló törvény módosítását, és várhatóan még az idén be is terjesztik azt.

Csepelen - informátorunk szerint - vélhetőleg dunai halász árul paducot, szilvaorrút és márnát becsengetéses módszerrel. Kb. 70 kg hal volt nála a jelenleg tilalom által védett halakból.

Ha valakihez becsengetne, kérjük, kérje el a halász telefonszámát valamilyen indokkal (pl. mert később kellhet a hal és visszahívja) és juttassa el a telefonszámot e-mail címünkre: halvedo@gmail.com. Köszönjük, a halak nevében is.

Tegnap este orvhalászok halásztak a rácalmási Dunán. Két személy egy kis, négy méteres ladikkal evezett kis a "Macska-lyukba", ahol hálóval szerettek volna halat fogni, de szerencsétlenségükre már korán lebuktak, így a halászatot abba kellett hagyniuk. Próbáltuk hívni a Közép-dunai Hal Kft (a szakasz lehalásztatója) halőrét, de sajnos nem értük el. A második telefon a vízirendészetre futott be, ahol azonnal intézkedtek, és kijött a területre két vízi rendőr, de sajnos a rapsicok eltűntek az ártéri erdő sűrűjében.

Megy a hal a Dunán - állítja egy lelkes olvasónk, aki saját szemével látta, hogy a mai napon (2011. április 7.) K. Gyula három oxigéntartályt pakolt tele élő hallal a dunaújvárosi halásztanyán. A platós, "élő hal" feliratú autó nem sokkal ebéd után érkezett a halász kikötőjébe, majd 12.45-kor távozott a szép dunai halakkal. Kár, hogy mocskosul benne vagyunk az ívási időszakban, a legtöbb hal most ívik, vagy eztán fog. A bevétel busás, a halászok mégsem fognak semmit - legalábbis a saját bevallásuk szerint. 

Másfél éve nagy port kavart az eset, bizonyára sokan emlékeznek rá: T. István (egy keszthelyi horgászbolt tulajdonosa) és J. István 2009. végén 330 kilónyi harcsát gereblyéztek össze a Balatonból. J. (akinél a házkutatás során 2 km hálót és több száz kilónyi süllőt találtak) rátámadott az egyik intézkedő rendőrre is.

A halőri adatbázisunkban is szereplő, igen agilis drávai halőr, Bencze Ádám és Kálsecz Zsolt rendőr méltán lehet büszke a csütörtök esti fogásra. 

...nem volt! Hétfőn, mélyen az éjszakában egyesületünk néhány tagja mindkét oldalát végigfentőzte az Újpesti öbölnek és a felette található – vasúti híd lábánál induló – friss kotrásnak, abban a reményben, hogy orvhalász hálót találnak. Nem így lett, bár nagy várakozással indultunk neki az első tavaszi áradásnak, de ezt a helyet egyelőre elkerülték az orvhalászok eszközei. A jövőben is lehet számítani hasonló megmozdulásra.

(A kép illusztráció)

Régóta kapcsolatban álltunk Jantner Csabával, a Paksi Sporthorgászok Egyesületének http://pshe.eliveport.com/ elnök helyettesével és aktív halőrével, aki a tél végén invitált meg egy közös vízbejárásra, és elbeszélgetésre.

Gyorsan kiderült, Pakson sem különb a helyzet, mint bármelyik másik magyarországi folyószakaszon. Az ellenőrizetlenség teljes hiánya miatt a dunai horgászoknál napi rutin a zsiványkodás, a szabályok áthágása, és természetesen kormoránokban sem szenvedtünk hiányt.

Csaba az egyesület megbízásából  halőrködik, s szintén saját szakállra, a vízért teszi mindezt. Utunk a melegvíz befolyóhoz vezetett, ahol állítólag mindig lehet valami érdekeset észlelni - ha az ember kicsit jobban odafigyel. Mi is így tettünk, de a hülyének is kiszúrta a szemét az a félnótás, aki érkeztünkre a vízbe rúgta szákját, majd miután rájött, hogy az úgy nem lesz jó, a jeges Dunába ugrott lábszárközépig, és egyenként szórta ki a láthatóan méret alatti halakt vissza a Dunába. Először még azt hittem csizmában volt… Odakanyarodtunk, és ekkor láttam, hogy az „úriember” egy teremcipőhöz hasonló nyári sportcipőben tocsogott.

- Megérte? – kérdezte Csaba, utalva a szinte térdig elázott jómadárra

- Háááát, őőő, izé, rágyüttem, hogy most inkább mégsem kőnek a halak, meg amúgy sem vótak tú nágyok, inkább visszájeresztettem őket – magyarázkodott a delikvens.

Persze a felszerelés és az engedély rendben. Csabával így is méltó büntetésnek tartjuk, hogy nulla fokban, térdig elázva folytatja a horgászatot, bár meg kell vallani, őt egyáltalán nem zavarta, lehet hogy már hozzászokott…

Ellökve a csónakot megpillantottunk egy döglött balint a víz tetején, nyilván az imént szákból kihajingáltak közül való volt, a maga harminc centijével. De legalább a többi talán megúszta „szárazon”.

Jó tudni, ha piaci vagy bármilyen formában hal feldolgozást, árusítást láttok, tapasztaltok. Esetleg a következő képen szereplő hajóhoz hasonlóról van tudomásotok, ne legyetek rest jelezni nekünk, vagy akár egy jó kis tavaszi halpucolást dokumentálni. Hamarosan az illetékes hatóságok elérhetőségeit is kigyűjtjük nektek! 

Élőhal és halászati termékek forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételei (pdf)

A program:

Megnyitó: Szöllősi Béla, a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás elnöke

Filmes összefoglaló az elmúlt év munkájáról – Menyhárt József - Fishing Tv

Előadók:

• Dr. Szabó Imre, a MOHOSZ elnöke
• Radóczi János, a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezetője
•  Busi László alezredes, a Tiszai Vízi Rendészet vezetője
•  Szőllősi Béla, a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás elnöke
• Piller József, a Kőrös Horgászmagazin szakírója
• Hegedűs Gábor, a Tisza-tavi Sporthorgász Kft ügyvezetője
• Vass Csaba, az Országos Halvédő Közhasznú Egyesület elnöke

 MINDEN HORGÁSZTÁRSUNKAT SZERETETTEL VÁRUNK!

Az egyesületünk azokat az problémákat vetette papírra, amikkel kapcsolatban a legtöbb jelzés érkezett hozzánk. Nem mi szeretnénk eldönteni, hogy mi a horgászok  gondja-baja, mert sem valós képet nem festene több tízezer horgász igényéről, ráadásul értelme sem lenne 11 ember céljaiért harcolni. Tehát, összeszedtük azokat a pontokat, amivel a legtöbb horgász megkeresett minket, és minden horgászattal foglakozó internetes portálon találkozni - majd elkészült a halvédős brosúra, tájékoztató füzet.

2011. március 6. - kapálnak az Adonyi-sziget északi spiccénél. Azon nyomban telefon a dunaújvárosi vizirendészetnek, de sajnos érdemben nem tudnak foglalkozni az üggyel, ugyanis egy járőrük van, az is Paks környékén kocsival. FAIL.

(Azon gondolkodom, hogy az ”állkínzás kísérlete vétség” ennyire nem számít ma semmibe sem, konkrétan lesz***ák, bármennyire alpári is a kifejezés, ez történt – tudom, hogy sokszor fáj az igazság.)

Végül hosszas telefonálgatás után Szabó Sándor (30 4559750) – ezúton is köszönet neki – kiért a helyszínre, ahol meg is találta a bajszos, barna kabátos kertészt, aki fejvesztve futott a bokrok közé, ahogy meglátta a hal őreit.

Végül – ha feljelentés nem is érkezett – eredményesnek értékelném az akciót, mert:

1. eljutott hozzánk az infó
2. sikerült elérni, hogy egy agilis halőr kiment a területre
3. a rapsic befejezte a tevékenységét, és mostantól kezdve nem lehet biztonságban, utaznak rá

Egy tanulságos videó Menyhárt Józseffel, érdemes végignézni:

Most kaptuk a hírt, hogy a Hortobágy-Berettyón 25-30 személy kerítőzi az laposokat - ahol ilyenkor köztudott, hogy a csukán kívül más nem tartózkodik! Több mikrobusszal érkeztek a hálót használók, akik szüntelen húzzák-vonják a lehetséges ívóhelyeket.

A következő videón egy gondos nagypapát láthattok, aki véletlenül sem szeretné, hogy unokája kimaradjon a nyári szünidő legjobb időtöltéséből, a dunai kapálásból. Nehogy kihaljon a halászat melletti másik szép ősi mesterségünk, a gereblyézés: gondoskodik az utánpótlás kineveléséről! Reméljük, hogy mivel semmit sem fogtak, a gyerek egy életre elfelejti ezt a gusztustalan módszert.

A Szabolcsi Halászati Kft. tegnap publikált nyilatkozatára egy szép hosszú levél landolt postaládánkban, Greg fedőnevű olvasónktól. Mivel egyik féltől sem vonjuk meg a véleménynyilvánítás lehetőségét, ezért olvasónk levelét is érintetlenül közzétesszük. Felhívjuk a figyelmet, a levél olvasónk véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a Halvédő Egyesület véleményével.

"Nem tudhatjuk hogyan fog változni, csak azt tudom, hogy egy Szolnok környéki újságíró kezdeményezése az, hogy itt rendet kell tenni a vizeken"

Nemes kezdeményezés, amit nem csak Szolnokon, hanem az egész országban számos különálló csoport üdvözöl, és szintén elindított.

"halászok nagymértékű fogással rendelkeznek, és ez káros a horgászokra nézve"

De szép is volna, ha csak ennyiből állna, de sajnos azon felül, hogy sokat fognak ívási és vermelési időszakban, valamint minden áradáskor, nem felügyeli ténykedésüket szerte az országban senki.  Ergo, hamisak a fogási statisztikák - is! Nem csak a horgászokra, hanem a természetre, a turizmusra, tehát az államra nézve is kártékony a halászat jelenlegi formája.

”mikor nekiálltunk elemezni az Országos Halászati Bizottságban azt a javaslatot, amit ez a szenvedélyes horgász tett, akkor döbbentünk rá, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk?”

Elég szomorú, hogy horgászati bizottság nincs, és sosem volt, de ez talán annak tudható be, hogy a halász lobbi bevásárolta magát a horgász érdekképviseleti szervezetbe, s annak döntéseit befolyásolhatta. Más magyarázat mi lehet, hogy még mindig itt tartunk?

” Tiszán körülbelül 50 ezer horgász horgászik, de körülbelül 75 halász van. Ők azt kérték, hogy a halászok ne halászhassanak február 15-től július 15-ig, amíg az ívási időszak van”

Nagyon helyesen tették, egyet leszámítva, követelni kellett volna, de még ezt is megkaphatjátok.

Tehát, kedves posztkommunista halászati SZÖVETKEZETEK, azért sírtok, mert a vevő, a horgászat, a horgászok, akik eltartják a bűnszervezeteiteket, akik hallopásra, és pályázati pénzek lehívására, és a szociknak való visszaosztásra szakosodott, tehát  visszatérve a horgászok szeretnék úgy elkölteni a forintjaikat, hogy az nekik is megfeleljen.

Egyébként én a helyetekben annak is örülnék, hogy egyáltalában nem január 1-től december 31-ig tiltanák le, az igazi szájba rúgásotok ez volna, valójában ezt is érdemelnétek. Egyébként is kezdeményezni fogjuk az elmúlt években felvett, elsíbolt pályázati összegeke elszámoltatását.

” Ezzel ki is  lehet nyírni a halászatot, mert az a halász már nem fog érvényesülni azon a területen, na megoldunk ezzel bármit is? E lehet képzelni, hogy ez az 50 ezer horgász nem fogja majd ki azt a halat, csak azért mert tiltott időszak van?”

Ezzel meg be is vallottad, hogy az ívási időszakban fogjátok az összes halat. Látod, ennyire hülye vagy.

Hajrá, hajrá, nem sokan sírnának utána. Az egyetlen bajotok az volna, hogy becsületes munkából kéne megélnetek, ami viszont köztudott, hogy nehezen menne.

A válasz igen, megoldaná a töménytelen mennyiségű hálók eltűnését az országban. El lehet képzelni, mivel a férgese az ellenőrzésetek nem léte miatt, most is azt csinálja, amit a halászaitok, gátlástalanul lopnak.

Az ivadékmentésről nem tudom mit papoltok, azt sem tudjátok mi az.

” Mi lenne, ha sokkal rövidebb ideig, de senki sem horgászhatna a vízen? Sok országban ez így van megoldva. Én pártolnám 2-2,5 hónap letiltását”

Na, már megint kimaradt az, hogy halászok sem, betegek vagytok.

” Ez a halászati törvény, ami most van, tartalmaz sok problémát, idegesítő dolgot a halászokkal kapcsolatban.”

Ebben biztosak voltunk, mindenkit idegesítene, hogy a kezdetek óta szabályozatlanul folyó, állami vagyonnal való garázdálkodását végre, a kornak, és a jogállamnak megfelelően leszabályoznák, szabályozzák. Minket meg az idegesít, hogy a halászatra nézve szart sem tartalmaz.

”Az alap álláspont azért az lesz, hogy a természetes vizeken, ahol jelentkező van, ott valamilyen formában a halászat folyni fog. És egyetlen komoly érvem van, amit szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, hogy azért ne függjön már a Tisza ellenőrzése, hogy a horgászoknak mikor van kedvül a hideg ellenére kimenni horgászni. Ha a vizet magára hagyjuk, ha semmilyen visszajelzést sem fogunk kapni azoktól a halászoktól, akik a munkájuk miatt vannak kint a vízen, akkor a következő szituációk adódhatnak: a jelenlegi 15 ezer Forintos Tiszai területi engedély 150 ezer forintba fog kerülni. Hiszen sok embert kell majd felvennünk, hogy átlássuk naponta az összes területet. Ha nem így tennénk, az orvhorgász - halász paradicsommá tenné a vizet. De ha ott vannak a halászok, az orvhalászokra ők fenyegetést jelentenek. Másrészt pedig a természetes vizek elfertőződtek az ezüstkárásztól és a törpeharcsától, és azt csak halászterületi engedéllyel lehet kifogni a törvény szerint.”

Ez a legnagyobb egybefüggő baromság, amit egy cég vezetőjétől valaha hallottam. Ügyvezető létedre azt hittem tudsz érvelni, de nem.

Az alap álláspont, hogy a kereskedelmi halászatnak takarodnia kell a természetes vizekről (veletek együtt persze), mert

• szart sem vallotok be, így nincs haszna az államnak belőletek
• a pályázati pénzeket magatokra fordítjátok, ellenben a horgászokkal, aki turizmust generálnának belőle
• 75 halász sosem fog annyi infót szolgáltatni, mint 50e horgász
• a horgászoknak érdekükben áll, hogy ne lopják el a halukat a halászok, orvhalászok, orvhorgászok, fordítva nem igaz, mert a halász annyit fog hálóval, hogy leszarja a horgász napi 0-1 db halát
• felborítjátok az ökológiai egyensúlyt
• csak azzal törődtök, ami nyereséget eredményez, ami kiadás, költség, azt elfelejtitek
• kártékonyak vagytok mindenki számára
• senki nem látja, a telepítéseiteket, és az eredményét sem
• elviszitek az ívó halakat, és az ivadékokat eladjátok más vizekbe, pedig az a folyókba való
• nem teljesítitek a törvény adta kötelezettségeket
• nem mentetek ivadékot
• nem lövitek a kormoránt
• nem ellenőriztek, egy szaros normális csónakotok sincs
• államtitkárokat vadásztattok (remélem már a múlté az mszp-vel együtt), ahelyett, hogy gazdálkodnátok a vizeken
• hamis adatokat szolgáltattok minden évben, hogy leplezzétek mennyi halat is fogtok valójában
• egyáltalán, semmi hasznosat nem tudtok felmutatni az elmúlt 30 évben, amit a vizekért tettetek, még egy szaros környezet védelmi napot sem

Na kedves kommunista szökevények, ezért kell a halászati törvényt drasztikusan megváltoztatni. 

 A Szabolcsi Halászati Kft. nyilatkozata a tiszafolyo.hu-n:

(...)

- Jövőre változni fog a halászati törvény. Lehet már tudni, hogy milyen pontokban?

- Nem tudhatjuk hogyan fog változni, csak azt tudom, hogy egy Szolnok környéki újságíró kezdeményezése az, hogy itt rendet kell tenni a vizeken, mert a halászok nagymértékű fogással rendelkeznek, és ez káros a horgászokra nézve. Ez a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint nem kezelhető, mert a halász is, és a horgász is egy állampolgár. Nem lehet az egyik szemére vetni azt, ami a másik számára esetleg hátrányos. Amikor nekiálltunk elemezni az Országos Halászati Bizottságban azt a javaslatot, amit ez a szenvedélyes horgász tett, akkor döbbentünk rá, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk? A Tiszán körülbelül 50 ezer horgász horgászik, de körülbelül 75 halász van. Ők azt kérték, hogy a halászok ne halászhassanak február 15-től július 15-ig, amíg az ívási időszak van. Ezzel ki is  lehet nyírni a halászatot, mert az a halász már nem fog érvényesülni azon a területen, na megoldunk ezzel bármit is? E lehet képzelni, hogy ez az 50 ezer horgász nem fogja majd ki azt a halat, csak azért mert tiltott időszak van? Mi lenne, ha sokkal rövidebb ideig, de senki sem horgászhatna a vízen? Sok országban ez így van megoldva. Én pártolnám 2-2,5 hónap letiltását úgy, hogy a helyi viszonyokat is vegye figyelembe halászati felügyelő. Úgy, hogy az időjárásnak megfelelően tudja ezt módosítani. A felügyelők nem szoktak senkit sem feleslegesen akadályozni. Voltak más kezdeményezések is ebben a törvényben. Például az ivadékmentés intézménye, ami jelenleg a halászati hasznosító kötelessége. Ezt szeretnék feloldani, hogy más is megtehesse, aztán mikor alaposabban megnéztük a halászati törvényt, akkor kiderült belőle, hogy érdektelenné válik az ivadékmentés a horgászok számára, mert ők úgy gondolják, hogy az ivadékot ki lehetne menteni a saját vizükbe. A törvény szerint az ivadékmentés, az apró hal kifogása a vízből, amelyik veszélynek van kitéve, és vissza kell helyezni a főmederbe. Nehéz eldönteni, hogy melyik az a víz, amelyik nem tudja átteleltetni a halat, és hogy mikor kezdjük meg az ivadékmentést. Mert ha a Tiszába kerül vissza minden, akkor rendben van. De ha más irányba, akkor tartok tőle, hogy olyan vízből is kiszednék az ivadékot, ami egyébként át tudná teleltetni a halat. Ez a halászati törvény, ami most van, tartalmaz sok problémát, idegesítő dolgot a halászokkal kapcsolatban. Azt is mondja ez a törvénytervezet, különböztessük meg a halászt kereskedelmi és rekreációs halászként. De emellett sok értelmes ötletet is tartalmaz, amit jó lenne megfontolni, meg van sok olyan is, amit világosabbá kéne tenni. Az alap álláspont azért az lesz, hogy a természetes vizeken, ahol jelentkező van, ott valamilyen formában a halászat folyni fog. És egyetlen komoly érvem van, amit szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, hogy azért ne függjön már a Tisza ellenőrzése, hogy a horgászoknak mikor van kedvül a hideg ellenére kimenni horgászni. Ha a vizet magára hagyjuk, ha semmilyen visszajelzést sem fogunk kapni azoktól a halászoktól, akik a munkájuk miatt vannak kint a vízen, akkor a következő szituációk adódhatnak: a jelenlegi 15 ezer Forintos Tiszai területi engedély 150 ezer forintba fog kerülni. Hiszen sok embert kell majd felvennünk, hogy átlássuk naponta az összes területet. Ha nem így tennénk, az orvhorgász - halász paradicsommá tenné a vizet. De ha ott vannak a halászok, az orvhalászokra ők fenyegetést jelentenek. Másrészt pedig a természetes vizek elfertőződtek az ezüstkárásztól és a törpeharcsától, és azt csak halászterületi engedéllyel lehet kifogni a törvény szerint.

(...)

A napokban érkezett a hír egyesületünkbe, hogy a Duna-menti Apostag település szakaszán állítólag a helyi halász 2010 januárjának első hetében 1700 kg menyhalat fogott. A sok halat nem bírta egyedül begyűjteni, ezért még maga mellé vett egy kontárt is, hogy ketten még több halat tüntessenek el nyomtalanul a folyóból a természet, a horgászok, és az állam kárára.

Informátorunk osztott-szorzott, és arra jutott, hogy ez bizony 5000 egyedszámot jelenthet, ami természetesen nem került bevezetésre a fogási naplóba. Ezt a halász vállalkozások évente közzé tett nevetséges fogási statisztikáira alapozta, amiben olyan kevés halat vallanak be, hogy az még egy embert sem tartana el, nemhogy egy családot. 

Miért lehet 2010-ben elektromos halászgépet vásárolni az interneten vagy bárhol? A halászati törvény szerint e módszerrel való halászat tilos. Ez az eszköz nem válogat, minden halat felhoz, ha rosszul van beállítva eltöri azok gerincét. 

 

Mi lesz a természetes vízi halászattal? Mi lesz a horgászokkal?

A magyar horgászat jelene

A halászati vállalkozások

Mi történt a Balatonon?

Hol a fejlődés?

• Évről-évre kevesebb a hal!
• Több a kormorán!
• Szemetesek a vízpartok!
• Lehalásszák előlünk a halat!
• Nincs egy horgász-barát kikötő!
• Jelentéktelen, vagy abszolút nem tapasztalható halőrzés!
• Számolatlanul lopják a halat!
• Novemberben, decemberben sok helyen már nem lehet területi jegyet vásárolni a vízre!
• Nem kommunikálják a telepítések idejét, helyét, de még utólagosan sem publikálják!

A halásznak mit nem szabad?

• A halászra nem vonatkozik mennyiségi korlátozás – ha öt tonna halat fog, akkor is mindet elviheti.
• A halász annyi hálót rak le, amennyit nem szégyell. (Gyakorlati tapasztalat, hogy nem szégyellősek.)
• A halásznak nincs meghatározva, hogy milyen hosszú lehet a hálója, lehet akár több kilométeres is.
• A hálók fajtáji sincsenek korlátozva, még ívási időszakban sem, az anyahalakat ekkor is „gyűjtik” nyakzóval.
• A halásznak egész évben lehet halásznia.
• A halásznak lehetősége van tilalmi időben, törvény által védett, ívó halakra halásznia.
• A halásznak nem kell őrizni a hálóját, sem észrevehetően megjelölnie azt.

Milyen kihágásokra ad a törvény lehetőséget?

Mint azt már hírül adtuk, az Országos Halvédő Közhasznú Egyesület saját standdal képviseltette magát a rendezvényen, ahol szemléltető eszközként számos hallopásra használt, elkobzott eszközt „csodálhattak” meg az érdeklődők. Ezek között szerepelt elektromos halászgép (egyik horgászládának álcázva), ólmozott hármashorog (gereblye), önakasztós betonvas, dobóháló, damilháló, perlonháló és szigony (ezúton is szeretnénk megköszönni az RDHSz-nek, és Kunszentmiklósi Sporthorgász Egyesületnek a kiállítás idejére rendelkezésünkre bocsájtott, rapsicoktól elkobzott eszközöket).

Szeretnénk megköszönni a KeenCarp magyarországi képviseletének (http://www.keencarp.hu), hogy a standot és minden azzal kapcsolatos kiadást (belépő, halvédő borsúra, ital stb.) átvállalva lehetőséget nyújtott, hogy kezdeményezésünket bemutathassuk – többek között az ilyen támogatásokra is nagy szükségünk van, hogy minél kevesebb pénzt emésszenek fel a működési és marketinges költségek.

A kiállításhoz egyesületi pénzt nem használtunk fel.

Standunkon számos horgász megjelent, köztük ismert, és elismert specialisták, üzletemberek, akik nem kis érdeklődést mutattak céljaink iránt, és bátran mondhatjuk, egyet is értettek azokkal. Gyakorlatilag – ahogy az elképzeléseinkben is szerepel – mindenki támogatásáról biztosított minket, az összefogás sürgetését mindannyiunk előtérbe helyezte. Mindenki átlátja, ha a Balaton példáját követi a többi vizünk is, akkor bizony nem sok horgász marad, ami rántja magával az egész ágazatot.

Személyesen meglátogatott minket a MŰHOSZ elnöke, akivel közös riportot készített a PV TV, valamint MaPoE elnöke szintén, abból az apropóból, hogy a horgásztársadalomnak nincs szüksége széthúzásra, legyes, pontyos, ragadozós, s bármely halfajra tisztességesen horgászók céljai azonosak, ezeket pedig összefogással fogjuk csak elérni.

Természetesen a horgász sajtó is jelen volt, akik szintén pozitívan közelítették meg a témát, bíztató, hogy támogatásáról biztosított minket a www.haldorado.hu, www.peca.hu, és a PV TV is.

OHKE

Lassan nyakunkon a karácsony, meg a szezonális halfogyasztás. Ilyenkor még egy utolsó rohamra indul boldog-boldogtalan (halász, orvhalász, rapsic), hogy aztán fillérekért továbbadja a szerencsétlen halakat, amiket még az utolsó hetekben sikerül kitermelni a vízből. Már fel is tűntek az év végi halszezon első áldozatai:

Régóta fogalmazódnak már bennem e sorok, s végül a pontot az i-re az tette fel, mikor barátom a dunai pecázás közben egyszer csak összepakolt, elővette telefonját, tárcsázott, majd közölte a hívott féllel, hogy eladó a rakós szettje mindenestől, és a láda is. Őszintén mondom, kicsit még nekem is kellemetlen volt a dolog, pedig nem én vittem arra a helyre, ahol az eset történt. A kiváltó ok az volt, hogy nem fogtunk semmit. Sokadik eredménytelen peca volt ez ahhoz képest, hogy drága, több kiló etetőanyagot dobált be horgászatonként, tankolt a kocsiba, minőségi felszereléseket vásárolt, cihelődött egy-egy ígéretes helyre, majd csalódottan vissza mindent a kocsiba. Sokszor kell fordulni és előfordul, hogy akár egy kisebb erdőt is át kell szelni. Azon a napon percekig csendben ültünk a kocsiban, miközben sáros, göröngyös töltésen haladunk a főút irányába. Láttam rajta, hogy pörögtek fejében a fogaskerekek, de nem mertem szólni. Furcsa érzésem támadt, nagyon kellemetlenül éreztem magam. Nem tudom másképp kifejezni, minthogy ciki az, hogy magyar vizeken idáig jutottunk. Pedig cimborám évek óta eredményesen horgászik, versenyeken is jól szerepelt, de idén egyszerűen annyira katasztrofális évet zárt, hogy már nem leli örömét a dunai horgászatban, tavakra nem szívesen megy.

Jó fél óra múltán – a csendet megtörve – számokat kezd sorolni:

- Körülbelül háromszázötvenezer szorozva ezerrel – ez az állami jegy, aztán háromszázötvenezer szorozva ezerötszázzal – tagsági bélyeg, és azt hinnénk végül, de mégsem, háromszázötvenezer szorozva háromezerrel - ez az egyesületi tagdíjam. Ezt akárhogy is kerekítjük, több mint 1,9 milliárd forint! Nagyjából ennyit fizet a horgásztársadalom azért, hogy utána kiválthassa a szétdarabolt Dunára, Tiszára, a már-már nullára tönkrevágott, magára hagyott Balatonra, és számos, azelőtt halakban gazdag folyóra, patakra az akár több tízezerre rúgó éves jegyet, de most már napijegyet sem nagyon kapni kétezer forint alatt és kínlódás az egész… Ez arra sarkallt, hogy kicsit utánanézzek a számoknak.

Mennyi is az annyi!?

Lehet találgatni, számolgatni, képzelődni, ha a nagyjából háromszázötvenezer horgász éves szinten csak tízezer forintot költ el éves területi jegyre – ebben az esetben mondjuk kiváltott egy átlagos árú Duna-szakaszt (nem egy húszezres csatornát, vagy Balatont) és lemegy a családdal a Balatonra egy hétre (akkor az még egy szűk tízes, két darab háromnapos „általános” jegy ára összesen 13.200,- Ft akkor mennyit költünk összesen? Ha minden horgász nagyjából ennyi pénzt elkölt, azaz számoljunk átlagosan húszezer, területi jegyre elköltött forinttal, akkor kapunk megint egy összeget: 7 milliárd! (Azért gondoljuk bele, mennyivel növelhetik a magántavak a szürkegazdaságot, akik sem nyugtát/blokkot nem adnak, sem államit nem kérnek, ezáltal a horgászok létszámát sem tudjuk pontosan, csak a legálisan horgászókét, pedig az 1997. évi htv. kimondja, hogy horgászati tevékenységet csak állami jegy birtokában lehet folytatni, ha magán, ha nem, de ezeknek ellenőrzésére sincs a halászati hatóságnak jelen esetben erőforrása.) Összesen tehát nagyjából – becsléseim szerint – máris elköltöttünk 8,9 milliárd forintot a licencekre és még nem ültünk kocsiba, nem vettünk horgászfelszerelést, csalit, csónakmotort, csónakot, abba kötelező felszerelést, esetleg egy trélert, nem fizettünk kikötő díjat, vendégéjszakát, nincs ruházatunk, és vannak olyan elvetemültek, akik még vízparti nyaralóra is hajlandók költeni – ha van hal.

Hal. Ez a kulcsszó. A horgászt semmi más nem érdekli, csak hogy halat fogjon. Ha nem fog, nem költ. Egyszerű a képlet. Aki nem érti, az nem is akarja. Ha elmegy valaki horgászni, az úgy kezdődik, hogy odautazik, beetet anyaggal, csontival, beszakad párszor, így került mondjuk hatezerbe a horgászat. Rosszabb esetben nem fogott, csak nagyon szerette volna. Keresi a miértjét, meg is találja: áradt. Legközelebb ugyanígy jár, de akkor apadt, majd front jött és lehűlt stb. (Persze én is ismerek olyat, aki még akkor is fog süllőt a Dunában, amikor az zajlik). A horgász sem buta – még ha sokan őrültnek is hisznek bennünket - legközelebb nem vesz semmit, elkölti a pénzt másra, amiben örömét leli vagy félrerakja, igazából a lényeg, hogy nem horgászcikket vásárol belőle. (Ugye érzik már a kis- és nagykereskedők, hogy baj van?! Lehet, hogy nekik is fel kellene vállalni az ügyet? Ezt mindenki döntse el maga!)

1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról

2. § (1) b) halászat: a halnak megengedett módon és eszközzel halászati vízterületen történő fogása - ideértve a horgászatot is -, illetve gyűjtése, továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése, valamint a hal és élőhelyének védelmét szolgáló tevékenység.

18. § (1) A halászati tevékenység - ideértve a tudományos kutatási célból való végzését is - a halászati hatóság által kiadott halászati vagy horgászati igazolvánnyal (a továbbiakban: állami halászjegy, állami horgászjegy) folytatható.

De hova lett a hal?

Az állami hal szépen lassan pénzzé változott és átvándorolt halászati vállalkozások zsebeibe. Kontroll nélkül, a közösből „gazdálkodó” szervezetek módszeresen szűrik – még most is – a vizeket, amire aztán évről évre egyre magasabb engedélyárat állapítanak meg, valljuk be, jogosan, ugyanis drágult a színes fénymásolópapír ára, amire esztelen nyomják az éves jegyet. Hát nem vicces, hogy engedélyért fizetünk arra a vízre, annak a halászati hasznosítónak, akinek halászai lehalásszák előlünk a halat? Nem.

Azért a horgászokat sem kell félteni, épp úgy, ahogy a halász, úgy a horgász is él a lehetőséggel, ha nem kontrollálja senki – sajnos a tapasztalat ezt mutatja. Visznek mindent, kicsit, nagyot, ívót, vermelőt. Jövőre pedig hibás az egész ország, hogy nincs hal a vízben. Természetesen az ő ellenőrzésük is a halászati hasznosító feladata lenne.

Kárókatona

Jóval több, mint tízéves probléma. Hosszan nem kommentálnám, mindenki a másikra mutogat, ahelyett, hogy egy jól szervezett országos kilövési akciótervvel a kormoránoknál nemkívánatos úticéllá minősüljön hazánk. Látjuk, tudjuk, mindent felfal, szétveri a vermelő halakat, üldözi, kifárasztja, megsebzi őket. Ja, hogy az EU nem engedi?! Akkor demonstráljunk – ha nincs más megoldás. Megszervezem – ha van rá igény.

Bár vízügyi kérdésekben nem vagyok jártas, de azt vízügyi analfabétaként is látom, hallom, hogy a vízügy és a horgászszervezetek közötti kommunikáció hiányának, és a nemlétező nem megfelelő horgász lobbinak mellékterméke a sikeres ívásról, az ikrákról való vízleeresztés.

Lássuk hát a dolgok sorrendjét folyamatában, avagy mi mindennek kell teljesülnie ahhoz, hogy a horgászpiac több tízmilliárd forintos forgalmáért cserébe élménydús horgásztatokat kapjunk:

• A halak ívásához megfelelő vízállás szükséges, tehát már itt bukik sokszor az éves utánpótlás.
• Ha leívott a hal és a természet vagy a vízügy nem szól közbe, akkor rengeteg lárva, majd ivadék kél útra a folyókban, tavakban.
• Megjönnek a nyári apadások, a megerősödött halak a kubikokban pusztulnak el, mivel a mentéssel a halászati hasznosítók nem foglalkoznak, vagy ha igen, akkor az inkább kimentés a privát tavakba (tisztelet a kivételnek). Lehet én vagyok tájékozatlan, de a sajtóban még sosem láttam ennek publikálását, vagy erre való felhívást, pedig biztos vagyok benne, hogy rengeteg horgásztárs segédkezne benne, ha megszerveznék, de nem szervezik: nem kell az egynyaras, pusztuljon.
• Nő a maradék halunk, lassan horog-, azaz háló éretté válik, mindegy, hogy a törvény által előírt hosszt nem éri el, mégis sokan hazaviszik, s ami marad, abból jóllakik minden nap a kormorán.
• Viheted és eheted, a viharvert állomány elérte az amúgy nevetségesen alacsony méretkorlátozást, hatalmas a fogyás újfent (bár már javarészt legális), kevés a C&R, főleg a halászok közt.
• Hogy kevés a darabos, kapitális hal, és még ezt is haza lehet vinni?

Utóbbi gondolatot mi sem támasztja alá jobban, minthogy a Dunán egy éves intervallumban háromszor fogtuk meg ugyanazt a süllőt, tehát a visszaeresztés következtében megmentett két betlis naptól…

Mindeközben a teljes folyamatot kísértik az orvhalászok, halászok hálói, elektromos halászgépei. Ivadékoktól a kapitális matuzsálemekig halak ezrei pusztulnak el nap, mint nap a hivatali bürokrácia, a hiányos halászati törvény és az állami vizek zömén nem tapasztalható ellenőrzés következtében.

Mi lenne a megoldás?

Szerény véleményem szerint az elkövetkező években a horgászat, halászat terén is drasztikus változásokat kell végrehajtani, ezt vagy valaki fel/bevállalja vagy mehetünk a szomszéd országba horgászni – enyhe túlzással.

Szükséges volna, hogy a kormoránt egész évben lőhető fajjá nyilvánítsák, egészen addig, míg állományuk nagysága nem normalizálódik. Mivel olyan nagy mennyiségben vannak jelen vizeinken, hogy gyakorlatilag mindent felfalnak, ami lefér torkukon (a sekély, áttetsző csatornák halai el sem tudnak bújni előlük). A telepítésre kötelezettek gyakorlatilag a kormoránt etetik az egy-két nyaras halakkal, s lássuk be, ennek nem sok értelme van. Ha elértük, hogy egész évben vadászható fajok közé sorolják, akkor a telepítési tervben szereplő halak mennyiségét csökkenteni kéne, s az így megmaradó pénzt a kárókatona gyérítésre fordítani, erre kötelezni a vízkezelőket. Be lehetne vezetni egyfajta „csőr-pénzt” is, azaz minden leadott kormorán után X összeget fizetni az esetlegesen megbízott illetékes vadásznak, vadásztársaságnak, halászati őrnek, mezőőrnek.

Ismét egy kis osztás-szorzás: tavaly a makádi Duna-parton belefotóztam egy kormorán rajba, majd otthon, a monitoron letakartam a képet egy A4-es papírral és milliméterről-milliméterre lefelé tolva a papírt számoltam a fekete csőröst, de négyszáznál meguntam, begolyóztak a szemeim. Becslések szerint egy kormorán megeszik naponta nyolcvan deka halat. Tartózkodjon azon a szakaszon (pl. makádi) három hónapot az összes kormorán (már szeptemberben megjelennek és tavaszig itt vannak, de nem teljes létszámban), akkor számoljunk kilencven nappal. Négyszáz szorozva nyolcvan dekával, az háromszázhúsz kiló hal. Ezt gyorsan felszorozzuk a kilencvennel és egy csinos számot kapunk! 28.800 kg hal. Egy raj kártevése.

Előnevelt piaci árak:

A kétnyaras süllő (100-300g) 2.500,- Ft/kg, a harcsa (400-800g) 1.600,- Ft/kg, egynyaras csuka (200-800g) 1.700,- Ft/kg, és az előnevelt kecsege (legalábbis a Közép-dunai Hal Kft. ennyiért vetette meg az állammal 2008-ban a saját hasznosításában lévő vízbe saját magától) 19.800 Ft/kg. Ennyiért vásárolhatjuk meg, ha telepíteni szeretnénk. Nos, 28.800 kg halat felosztok úgy, hogy kiderüljön, ha ezt a mennyiséget nemes halból eszi ki a kormorán, akkor mi pénzből lehetne visszatelepíteni. Nem azért veszek a kecsegéből is egyenlő mennyiséget, mert a kecsege a legdrágább, hanem azért, mert nyílt titok, hogy bár már nincs jelen olyan hatalmas mennyiségben, mint azelőtt, de azt nagyrészt a kormorán tüntette el a folyókból (meg a gereblyések és a halászok). Minden halból ugyanannyit, tehát négyfelé osztom az összeget és úgy szorzom vissza a kilónkénti árral: 7200 X 2500 + 7200 X 1600 + 7200 X 1700 + 7200 X 19800 = 184.320.000,- Ft

A számítások csupán az általam tapasztalt, becsült számokon, és az interneten talált árakon alapulnak, de számomra azért elgondolkodtató, hogy egy kolónia három hónap alatt akár 184 milliós kárt is képes tenni. Persze jó volna, ha tudna, de sajnos ezt már évekkel ezelőtt „kizabálták”, s ma már talán nincsenek jelen vizeinkben – főleg a Dunában – ilyen mennyiségben ezek a nemes halak. DE! Az idén volt szerencsém a Dunát érintő villanyos halászat adatairól információt szerezni és a harmadik leggyakoribb hal, amit a felmérések során fogtak, az egynyaras süllő volt. Rendre 150, 200 milliméteres egyedek. Mindenki látja, tudja – a Magyar Haltani Társaság még közleményt is adott ki róla -, hogy millió az ivadék. Rengeteg a ponty, a harcsa, a csuka, a süllő, a balin. Nos, ezt a kormoránok nagyon gyorsan ki fogják pucolni és ez országos szinten sok-sok milliárd kár lesz újfent, ezt visszatelepíteni képtelenség.

”Országos viszonylatban felbecsülhetetlen, sok-sok milliárd forintnyi értéket képvisel ez az ivadékállomány, amely évekre szóló pozitív hatást gyakorolhat vizeinkre.” Dr. Harka Ákos (MHTT)

Négyszázezer száznyolcvannégymillió helyett

Számoljunk tovább: ha 1.000,- Ft-ot adunk egy lelőtt kormoránért, akkor ezer kormorán (az imént 400 darabbal számoltam a kártételt) kilövése egymillió forintba kerül, de ha maradunk a négyszáznál, akkor szembe állíthatjuk a 0,4 millió forint kilövési költséget a 184 millióval. Engem meggyőztek az adatok.

Ha egyetért az itt leírtakkal, akkor Önnek az első Országos Halvédő Közhasznú Egyesületben a helye!

Lépjen be Ön is, lépj be te is, emeljük fel közösen szavunkat, mutassuk meg, hányan is vagyunk Magyarországon!

Vass Csaba

Folytatás hamarosan!

Az Országos Halvédő Közhasznú Egyesület saját standdal jelentkezik a Pontyshow-n, mindhárom napon (nov. 26-27-28.)

Információk a Pontyshow-ról: http://carplove.com/pontyshow/