Régóta kapcsolatban álltunk Jantner Csabával, a Paksi Sporthorgászok Egyesületének http://pshe.eliveport.com/ elnök helyettesével és aktív halőrével, aki a tél végén invitált meg egy közös vízbejárásra, és elbeszélgetésre.
Gyorsan kiderült, Pakson sem különb a helyzet, mint bármelyik másik magyarországi folyószakaszon. Az ellenőrizetlenség teljes hiánya miatt a dunai horgászoknál napi rutin a zsiványkodás, a szabályok áthágása, és természetesen kormoránokban sem szenvedtünk hiányt.
Csaba az egyesület megbízásából halőrködik, s szintén saját szakállra, a vízért teszi mindezt. Utunk a melegvíz befolyóhoz vezetett, ahol állítólag mindig lehet valami érdekeset észlelni - ha az ember kicsit jobban odafigyel. Mi is így tettünk, de a hülyének is kiszúrta a szemét az a félnótás, aki érkeztünkre a vízbe rúgta szákját, majd miután rájött, hogy az úgy nem lesz jó, a jeges Dunába ugrott lábszárközépig, és egyenként szórta ki a láthatóan méret alatti halakt vissza a Dunába. Először még azt hittem csizmában volt… Odakanyarodtunk, és ekkor láttam, hogy az „úriember” egy teremcipőhöz hasonló nyári sportcipőben tocsogott.
- Megérte? – kérdezte Csaba, utalva a szinte térdig elázott jómadárra
- Háááát, őőő, izé, rágyüttem, hogy most inkább mégsem kőnek a halak, meg amúgy sem vótak tú nágyok, inkább visszájeresztettem őket – magyarázkodott a delikvens.
Persze a felszerelés és az engedély rendben. Csabával így is méltó büntetésnek tartjuk, hogy nulla fokban, térdig elázva folytatja a horgászatot, bár meg kell vallani, őt egyáltalán nem zavarta, lehet hogy már hozzászokott…
Ellökve a csónakot megpillantottunk egy döglött balint a víz tetején, nyilván az imént szákból kihajingáltak közül való volt, a maga harminc centijével. De legalább a többi talán megúszta „szárazon”.
